A hétvégén újabb, költésben lévő színesgyűrűs vándorsólyom került leolvasásra a Pilis-Visegrádi-hegységben. A sólyom 2008-ban repült ki egy bükki fészekből. Tavaly, ugyancsak a Pilis-Visegrádi-hegységben, egy Balaton-felvidékről 2007-ben kirepült tojó állt be „harmadiknak” egy vándorsólyom-párhoz, és egész költési időszakban jelen volt.

A kódolt színesgyűrűk használata 2006-ban indult, azóta 122 fiókára került színesgyűrű. Eddig 3 esetben sikerült leolvasni a gyűrűk kódját, költésben lévő madarakon, egy kód nélküli színesgyűrűvel rendelkező madárról pedig pontosan tudjuk melyik fészekből, és mikor repült ki. Két további revírben tudjuk, hogy kódolt színesgyűrűvel rendelkeznek az öreg madarak, de még nem sikerült leolvasni a kódot. Három eset ismert, amikor fiatal színesgyűrűs madarakat láttak a kirepülés utáni időszakban: egy németországi esetben sajnos a kódot nem sikerült leolvasni, de biztosan magyar madárról volt szó, egy másik madarat pedig kétszer is leolvastak kirepülés után két hónappal, a fészektől távol. Ez összesen hat biztos adatot, és három részleges adatot jelent. Utóbbiból két esetben csak idő kérdése a leolvasás. 2006 és 2011 között tehát összesen 9 adat van már úgy, hogy a fészkelő párok száma 2011-ben nőtt 30 körülire. Különösen fontos, hogy a színesgyűrűzés eredeti célja az öreg, költésben lévő madarak származási helyének megállapítása, így a – hatvanas évek elején eltűnt – faj visszatelepülési dinamikájának nyomon követése, és ehhez a színesgyűrűzés jó módszernek bizonyul. Figyelembe véve

- az indulási évet (2006),

- a mintegy 60%-os mortalitási rátát (a nemzetközi szakirodalom alapján átlagos ennyi madár pusztul el, még mielőtt költhetne),

- azt, hogy a környező országok, elsősorban Szlovákia a több mint 200 párjával, állományaiból származó fiatalok „elárasztják” a Kárpát-medencét;

- valamint azt, hogy a csak ornitológiai gyűrűket viselő ragadozó madarak átlagos megkerülési aránya 3% körül mozog (1962 óta összesen 7 ornitológiai gyűrűs vándorsólyom került meg Magyarországon),

az eddigi színesgyűrűs megkerülések jó aránynak számítanak.

Az állomány folyamatosan emelkedik, és a színesgyűrűzés folytatásával tovább fog nőni a megkerülések száma, ami segít még pontosabb képet kapni egy „kihalt” faj visszatelepülésének folyamatáról.

vándor megkerülések

Az alábbi fotók nem természetfotóként készültek, kizárólag az információ megszerzése végett, a lehető legnagyobb körültekintés és a legkisebb zavarás mellett! (a szerző)

A hétvégén ismételten ellenőriztük a vándorsólyom költéseket a Dunakanyarban. A légkésőbbi költéseknél is már fiókák vannak, egy helyszínen azonban ismeretlen okból megszakadt a kotlás. Ennek okát még nem tudjuk, de itt is két tojó van egy hímmel. A kotlás megkezdődött, de erről bővebben majd az ellenőrzés után!!!

Ellenőriztük a „hárman párban” költést is. Úgy tűnik, hogy mind a három madár részt vesz a költésben, a két tojó egymást váltva melengetik a fiókákat. A hím ebben a feladatban nem vesz részt, „csak” a revírt védi, és vadászik. A két tojó közül az egyik színes gyűrűs hazai madár, a Balatonnál kelt ki 2007-ben, a másik pedig egy gyűrűtlen, valószínűleg a régi tojó. Néhány fotót is mellékelünk az érdekesség végett.

Még egy érdekes megfigyelést tett a PiTE gárdája a hármas költésnél, a gyűrűs tojó egy megkopasztott seregéllyel érkezett a költőüreghez, azt átadta a gyűrűtlen tojónak, aki kirepült vele az üregből, majd feltermikelt a megkopasztott ép seregéllyel, és 15-20 perc alatt a levegőben elfogyasztotta azt. Egy pillanatra sem szállt le vele sehova (bár megtehette volna), mint a kabasólymok, a levegőben ette meg. Hasonlót még nem tapasztaltunk sehol!