A kódolt színesgyűrűk használata 2006-ban indult, azóta 122 fiókára került színesgyűrű. Eddig 3 esetben sikerült leolvasni a gyűrűk kódját, költésben lévő madarakon, egy kód nélküli színesgyűrűvel rendelkező madárról pedig pontosan tudjuk melyik fészekből, és mikor repült ki. Két további revírben tudjuk, hogy kódolt színesgyűrűvel rendelkeznek az öreg madarak, de még nem sikerült leolvasni a kódot. Három eset ismert, amikor fiatal színesgyűrűs madarakat láttak a kirepülés utáni időszakban: egy németországi esetben sajnos a kódot nem sikerült leolvasni, de biztosan magyar madárról volt szó, egy másik madarat pedig kétszer is leolvastak kirepülés után két hónappal, a fészektől távol. Ez összesen hat biztos adatot, és három részleges adatot jelent. Utóbbiból két esetben csak idő kérdése a leolvasás. 2006 és 2011 között tehát összesen 9 adat van már úgy, hogy a fészkelő párok száma 2011-ben nőtt 30 körülire. Különösen fontos, hogy a színesgyűrűzés eredeti célja az öreg, költésben lévő madarak származási helyének megállapítása, így a – hatvanas évek elején eltűnt – faj visszatelepülési dinamikájának nyomon követése, és ehhez a színesgyűrűzés jó módszernek bizonyul. Figyelembe véve

- az indulási évet (2006),

- a mintegy 60%-os mortalitási rátát (a nemzetközi szakirodalom alapján átlagos ennyi madár pusztul el, még mielőtt költhetne),

- azt, hogy a környező országok, elsősorban Szlovákia a több mint 200 párjával, állományaiból származó fiatalok „elárasztják” a Kárpát-medencét;

- valamint azt, hogy a csak ornitológiai gyűrűket viselő ragadozó madarak átlagos megkerülési aránya 3% körül mozog (1962 óta összesen 7 ornitológiai gyűrűs vándorsólyom került meg Magyarországon),

az eddigi színesgyűrűs megkerülések jó aránynak számítanak.

Az állomány folyamatosan emelkedik, és a színesgyűrűzés folytatásával tovább fog nőni a megkerülések száma, ami segít még pontosabb képet kapni egy „kihalt” faj visszatelepülésének folyamatáról.

vándor megkerülések

Az alábbi fotók nem természetfotóként készültek, kizárólag az információ megszerzése végett, a lehető legnagyobb körültekintés és a legkisebb zavarás mellett! (a szerző)

További érdekességek a cikkben olvashatók.

„Vasárnap (2011. január 30-án) a Börzsöny turistaútjait járva egy patak melletti tuskón egy strázsáló ragadozóra lettünk figyelmesek. Furcsa volt, hogy miután ő is észrevett, tovább üldögélt. Világossá vált, hogy valami nincs rendben a madárral. Rövid cserkelés után egy vándorsólymot sikerült befognunk apuval. Feltehetően egy elhibázott vadászat után kiadós fürdőt vehetett az út melletti patakból, mivel a kormány és evező tollakra annyi víz fagyott rá, hogy röpképtelenné tette a madarat. Bebugyoláltuk, így mire a 3km-re lévő autóhoz értünk a kisebb jegesedések leolvadtak róla. Az autóban teljesen felolvasztottuk, és megszárítottuk. Jó kondícióban volt, ahogy leolvadt a jég már is nyugtalanná vált. A talált helytől 8 km-re engedtük szabadon, ekkor már nagyon eleven volt. Azonnal emelkedni kezdett, néhány 100 méter után eltűnt a szemünk elől.
Nem mellesleg a madár szlovák gyűrűs volt. Nagy szerencse, hogy megtaláltuk, a 24 órás fagyban nem sok esélye lett volna.” 

A gyűrű alapján Štefan Danko és Jozef Chavko segítségével kiderült, hogy a sólymot fiókaként gyűrűzték 2004. május 17-én a szlovákiai Rozsnyó mellett. A fészekben még két hím fióka volt. 

A sólyom nevében is köszönjük Csabáék segítségét, és reméljük, hogy a sólymot még látni fogjuk valahol épen és egészségesen.

A vándorsólyom védelmi programban partnerünknek – Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – köszönhetően az idén is tudunk műholdas adóval jelölni fiatal sólymokat.

A program keretein belül az új pár frissen kirepült fiatal tojóját Bagyura János és Prommer Mátyás kirepülés után befogta és felszerelte az idei első adónkat. A madár a Zsóka nevet kapta a helyi madarászoktól, akik segítsége nélkül az akció nem jöhetett volna létre! Köszönet érte!A madár az elmúlt hetekben még jórészt a kikelési helye környékén mozgott, ezért nem kerültek fel jelei a térképre. Arra vártunk, hogy elhagyja a környéket és publikálhtjuk az útját, de sajnos nem ez történt.Sajnos Zsóka jelei néhány napon keresztül ugyanonnan jöttek, így le kellett ellenőrizni, mi lehet vele. Wágner László meg is találta a madarat a helyszínen, de sajnos már nem élt. Az elpusztult sólyom jelen pillanatban orvosi vizsgálat alatt áll, szeretnénk pontosan megtudni, mi is történhetett vele.

kotlásban lévő öreg tojó

 A rossz idő szinte minden madárfajnál katasztrofális hatással volt a költési sikerre. A vándorsólymoknál ugyan arányaiban nem nőtt a sikertelen költések száma, de a költési siker látványosan csökkent, azaz a sikeresen költő párok kevesebb fiókát neveltek. Arról is van adatunk, hogy a legyűrűzött, többhetes fiókák közül sem mindegyik érte meg a kirepülést, ami szintén az időjárás rovására írható. Közvetett hatásként, mivel nehezebben jutottak könnyű prédához, nőtt a szőrmés ragadozók okozta természetes mortalitás a vándorsólymoknál. Az egyik pilisi pár fészkét például róka fosztotta ki, majd tanyát is vert a fészkelőhelyen, amint azt a hátrahagyott ürüléknyomok bizonyították.

Összességében elmondható, hogy kismértékben nőtt az állomány, és a kirepült fiatalok száma 2010-ben.

Peregrine nest – Hungary from Gregor Gallai on Vimeo.

A második esetben tapasztaltuk a Dunakanyarban költő vándorsólymoknál a két tojó, egy hím „hármas költést”. Ez első esetben két öreg tojó egy öreg hímmel 2 fiókát nevel, látszólag teljes összhangban. Erről alább olvashattok és fotót is találtok. Ez az egyértelműbb eset, ha ezt ki lehet jelenteni.

A bonyolultabb eset: Az öreg hím és az öreg tojó megkezdte a költést. Körülbelül két-három hét elteltével megjelent egy harmadik éves tojó is a pár mellett. Az új tojó úgy tűnt, hogy beállt a költésbe, két hétig kotlott is. Ebben az időszakban váltotta egymást a két tojó, és etették is egymást. Az öreg hím párzott is a fiatal tojóval több alkalommal. A két hét elteltével abbahagyta a fiatal és az öreg tojó is a kotlást, majd két nap elteltével eltűnt az öreg tojó. Azóta sem láttuk.

A fiatal tojó ott van az öreg hímmel, próbálnak párzani is több, kevesebb sikerrel. A hím több alkalommal is becsalta a tojót egy másik üregbe, úgy mint ahogy az a költések elején szokásos.

Ezek után beereszkedtünk a fészekben, ahol öt elhagyott, hideg tojás volt. Vándorsólymoknál nagyon ritka eset lehet az öt tojás, itthon ilyet még nem tapasztaltunk. A képen látszik, hogy egyszerre mindet képtelenség ülni. A tojásokat feltárva kettőben 1cm-es embrió volt, kettőben zavaros, összekeveredett sárgája, fehérje. Az ötödikben tisztán megmaradt sárgája, „nem szemes” tojás.

Ebből az esetből így utólag nehéz lenne bármit is kihámozni, de azt megtanultuk, hogy a harmadik madár beállása után azonnal kellett volna ellenőrizni a tojásokat. A másik technikai jellegű tanulság, hogy a tojások kiszedése előtt be kell őket számozni, lefotózni és úgy „felboncolni”. Ebben az esetben nem sok választ adott volna ez sem, de talán…

A gép két és fél napot rögzített percenként, így alkalmunk nyílik megvizsgálni a kéthetes fiókák viselkedését, valamint a tojó madár etetési gyakoriságát, szokásait.
Hamarosan elkészül egy vágott videó a több mint 1700 képből, tanulságos lesz! Addig is egy kép csemegének!

etető tojó

Ellenőriztük a „hárman párban” költést is. Úgy tűnik, hogy mind a három madár részt vesz a költésben, a két tojó egymást váltva melengetik a fiókákat. A hím ebben a feladatban nem vesz részt, „csak” a revírt védi, és vadászik. A két tojó közül az egyik színes gyűrűs hazai madár, a Balatonnál kelt ki 2007-ben, a másik pedig egy gyűrűtlen, valószínűleg a régi tojó. Néhány fotót is mellékelünk az érdekesség végett.

Még egy érdekes megfigyelést tett a PiTE gárdája a hármas költésnél, a gyűrűs tojó egy megkopasztott seregéllyel érkezett a költőüreghez, azt átadta a gyűrűtlen tojónak, aki kirepült vele az üregből, majd feltermikelt a megkopasztott ép seregéllyel, és 15-20 perc alatt a levegőben elfogyasztotta azt. Egy pillanatra sem szállt le vele sehova (bár megtehette volna), mint a kabasólymok, a levegőben ette meg. Hasonlót még nem tapasztaltunk sehol!