A második esetben tapasztaltuk a Dunakanyarban költő vándorsólymoknál a két tojó, egy hím „hármas költést”. Ez első esetben két öreg tojó egy öreg hímmel 2 fiókát nevel, látszólag teljes összhangban. Erről alább olvashattok és fotót is találtok. Ez az egyértelműbb eset, ha ezt ki lehet jelenteni.

A bonyolultabb eset: Az öreg hím és az öreg tojó megkezdte a költést. Körülbelül két-három hét elteltével megjelent egy harmadik éves tojó is a pár mellett. Az új tojó úgy tűnt, hogy beállt a költésbe, két hétig kotlott is. Ebben az időszakban váltotta egymást a két tojó, és etették is egymást. Az öreg hím párzott is a fiatal tojóval több alkalommal. A két hét elteltével abbahagyta a fiatal és az öreg tojó is a kotlást, majd két nap elteltével eltűnt az öreg tojó. Azóta sem láttuk.

A fiatal tojó ott van az öreg hímmel, próbálnak párzani is több, kevesebb sikerrel. A hím több alkalommal is becsalta a tojót egy másik üregbe, úgy mint ahogy az a költések elején szokásos.

Ezek után beereszkedtünk a fészekben, ahol öt elhagyott, hideg tojás volt. Vándorsólymoknál nagyon ritka eset lehet az öt tojás, itthon ilyet még nem tapasztaltunk. A képen látszik, hogy egyszerre mindet képtelenség ülni. A tojásokat feltárva kettőben 1cm-es embrió volt, kettőben zavaros, összekeveredett sárgája, fehérje. Az ötödikben tisztán megmaradt sárgája, „nem szemes” tojás.

Ebből az esetből így utólag nehéz lenne bármit is kihámozni, de azt megtanultuk, hogy a harmadik madár beállása után azonnal kellett volna ellenőrizni a tojásokat. A másik technikai jellegű tanulság, hogy a tojások kiszedése előtt be kell őket számozni, lefotózni és úgy „felboncolni”. Ebben az esetben nem sok választ adott volna ez sem, de talán…