Az óvilági keselyűk rendszertani besorolásuk szerint a ragadozómadarak közé tartoznak, annak ellenére, hogy azoktól főleg táplálkozási szokásaikban különböznek, mivel a keselyűk kizárólag dögöt esznek. Az 1800-as években, sőt még az 1900-as évek közepén sem volt ritka hazánkban a dögön táplálkozó keselyűk látványa, ám az állattartás megszűnése, a növényvédő szerek alkalmazása, dögkutak létrehozása és a tetemelhelyezés szabályainak drasztikus megváltoztatása, az egész európai állomány csökkenését okozta, sok országból el is tűntek. A sikeres védelmi programoknak köszönhetően, azonban több országban is sikerült visszatelepíteni, biztosítani a szaporodás feltételeit, míg másokban pedig növelni az állományait az egyes fajoknak Európa-szerte.
Fakókeselyű:
Magyarországon kisebb-nagyobb rendszerességgel előforduló három óvilági keselyűfajból – barát-(Aegypius monachus), dög-(Neophron percnopterus), és fakókeselyű (Gyps fulvus)- a fakókeselyű az, mely hazánkhoz legközelebb Horvátországban költ.
A fakókeselyű (Gyps fulvus, Hablizl 1783) hatalmas óvilági keselyű, viszonylag kicsi a feje és rövid a farka. Hossza 95-105cm, szárnyfesztávolsága a 280cm-t is elérheti, testtömeg 6-11 kg közötti. Megjelenése sokkal fakóbb, mint nagyobb testű rokonaié. Némileg kisebb a barátkeselyűnél, bár sokkal vaskosabb. Szárnya rövidebb. A fej, nyak és tollgallér az öreg madáron majdnem teljesen fehér, míg a fiatalokon barna. A fejet és nyakat sűrűn borítják pihetollak. A test tollai és a szárnyfedők fakó barnássárgák, erősen kontrasztosak a sötét evezőkkel. A nemek teljesen hasonlóak, és nincs évszakonként változó tollruházatuk.
A fiatal madarat kis gyakorlattal könnyen felismerhetjük barna tollgallérja és sárgásbarnásabb megjelenéséről.
Az átszíneződő madáron kb. 2 éves korig még látható az éles kontraszt a szárnyfedők és evezők között. Az öregkori tollazatot 5-6 év alatt éri el. A korcsoportok közötti különbségek minimálisak, csak nagy gyakorlattal állapíthatók meg.
Megfelelő fényviszonyok között, bármilyen távolságból jól felismerhető a Nyugat-Palearktikus faunatartományban, mivel az egyetlen olyan faj, amely hatalmas méretű és a szárnyon is jól látható a fakó barnássárga és sötét szín éles kontrasztban. Az összes tollruhában a fakó fej fontos bélyeg. Rossz fényviszonyok között, vagy nagy távolságból összetéveszthető a barátkeselyűvel.
